Adria 3

Úgy látszik azok a tegnapi kávés bögrék túl öblösek voltak a borhoz. Este jaj de jó, reggel meg csak jaj, jó nélkül.

A tengerből kikelt a nap, a kikötőben beindul az élet. Ideje felkelni. Azért van egy kis külső segítség. A szemeteskocsi olyan zajt csap, hogy a halottak is forgolódnak sírjukban a szemközti domboldalon lévő temetőben.(IMPG2343) Mi is nagy álmosan mászunk ki kabinjainkból. Elvégezzük a reggeli tessék-lássék tisztálkodást, majd nekivágunk a kikötő öblét határoló szorosnak.

Az öböl bejárata előtt, kis szigeten, jelzőfény mutatja az utat az éjszaka érkezőknek. De most reggel van. A nap is egyre magasabbról süt, így minden egyre színpompásabb.

A Bisevói kék barlang bejárata előtt már gyűlnek a hajók. Innen a hajó kis gumicsónakjával kell a sziklafalhoz evezni.

A barlang szája olyan alacsony, hogy hullámos időben nem is lehet bemenni. Most azonban semmi gond, kegyes hozzánk a sors, sima a víz. Tökéletes az idő a barlang látogatásához. Viszont nem tudom mi az a fehér hab, ami a bejárat előtt borítja a vizet. De ez nem akadálya a bejutásnak. Miután beeveztünk, megállapítjuk, a kék barlang vize valóban kék.

A fény játéka ez . A napsütés átdereng a bajárat előtti vízen, és az ég, a napsugár segítségével festi kékre a barlang vízét. Elbűvölő  látvány. Áhítattal gyönyörködünk a természet csodájában. Olyan ez, mint egy természet alkotta templom. Csend és áhítat tölti el a lelkünket, ahogy a barlang varázsa egyre jobban hatalmába kerít.

De hirtelen durva reszelős férfihang töri meg a csendet: „15 kuna” hallatszik erőszakosan több nyelven. Majd az előttünk lévő szikla mögül előbújik a barlang őrének csónakja.

Az őr, a sziklafalhoz erősített kötéllel, meg a falból kiálló kőpárkányokba kapaszkodva akrobatikus ügyességgel hajtja csónakját a nézelődők felé. Mindenkitől könyörtelenül behajtja a 15 kunát, (azóta lehet, hogy változott az összeg) és ellentmondást nem tűrő hangon közli: „Már eleget nézelődtek! Menjenek ki! Engedjék be a következő látogatókat!”

Vegyes érzésekkel evezünk ki a nappali fényre. Egyrészt elbűvölt a természet alkotásának szépsége, másrészt lehangolt az őr durva stílusa. Sajnáltuk, hogy ilyen erőszakosan szakította meg a természet iránti áhítatunkat.

A barlang előtti öböl vízén várakozott csónakjára és utasaira az „anyahajó”

Rövid pihenő után indultunk tovább Korcsula szigete felé. A szigetet nyugat felől kerültük. Végighajózva az Olaszország felé eső oldalon, számomra is új szigeteket, öblöket fedeztünk fel.  Magával ragadott a táj érintetlen szépsége.

Újabb és újabb part menti szigetek közt hajózva, megleltük a térképen kinézett öblöt.

Ebben a védett öbölben, a civilizációtól távol terveztük az éjszakai horgonyzásunkat.

A hajó orrát az öböl középvonalában horgonnyal, hátulját egy hosszú kötéllel. a parthoz rögzítettük

Az öböl belső felében egy magányos ház, és néhány csónak volt társunk az éjszakai pihenőhöz.

Másnap, a hajó gumicsónakjával felfedező útra indultunk.

A délelőtt csónakázással

és ebédkészítéssel telt.

Kicsit fájt a szívünk itt hagyni ezt a festői öblöt, de a következő célt, Korcsulát is nagyon vártuk. Késő délután értünk be a korcsulai kikötőbe. Előszezon ide, előszezon oda, alig találtunk helyet.

Kikötés után hamar besötétedett, de ez nem vette el kedvünket egy kis városnézéstől.  Az évszázados falak tövében találtunk egy vendéglőt, ahol megvacsoráztunk.

Vacsora után visszasétáltunk a kikötőbe, és az aznapi élményektől elcsigázva tértünk nyugovóra.

Előzetes a másnap városnézésből: